Az idő az életemből, mint homokszemek az markomból, úgy folyik ki… Rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi pár hónapban csak lebegtem ebben a langymeleg élethelyzetben. Olyasmi miatt panaszkodtam, amit akarattal és elhatározással és némi türelemmel meg tudnék oldani.
Az ember csak várja, hogy valaki, aki meglepően hasonlít önmagára, elkezdje élni az életét. Vicces. De ha jobban belegondolok, akkor mégsem az… :-/
A döntés ténye, mint általában mindig, most is megkönnyebbülést hozott. Csak legyen energiám mindezt megvalósítani. Évvégén beszámolok, hogyan is sikerült… :)
