Néhány szóban  vázolnám, miért utálok itt dolgozni. Mert ha nem lenne elég, hogy szombat délután melózni kell, akkor még pluszban lekapcsolják a légkondit is (adalék információ: egy hatalmas parkolóház tetőterében vagyunk!). 29 fokban csücsültünk egész délután. De valami mást is “lekapcsoltak”, mert a fél hálózat leszakadt. Közérthetően fogalmazva: szombat 10 órától megközelítőleg fél kettőig nem működtek a bankkártyáink. A bevásárlási időszak kellős közepén.

Jah, röhögtem is egy picit (sírás helyett) amikor az egyik ügyfél mesélte, hogy épp a Tesco-ban tologatták a kocsijukat, amikor a hangosbemondón közölték, hogy az XY Bank kártyáit nem lehet használni…

A részleteket hagyjuk. Ennél már csak a múlthétvége volt jobb. Igaz akkor tervezett karbantartás volt. Akkor csak mi szakadtunk le… Szóltunk is az E.T.-nek, aki egy szűk órácska után megtalálta a hibát, a nagy karbantartás-pakolászás közepette kirugtak valami kábelt az aljzatából… XD

Most valahogy egy éve, hogy az SZGH megszünt létezni eme Földtekén. Dátumokban pocsék a memóriám, tehát ne várjatok tőlem pontos évfordulót. Az EXmunkatársakkal ezt tegnap ültük – illetve mit beszélek: táncoltuk, tomboltuk meg. Nem nevezném ünneplésnek, de a megemlékezések általában a tegnapinál lakadtabb hangulatban, jóval kevesebb piával és energiával szoktak lejátszódni.

Úgy terveztem, hogy nem fogom magam taccsra inni. Több, kedves EXmunkatársnak is kifejtettem, hogy amióta már nem az SZGH-nál dolgozom, alig iszom, és ebből kifolyólag nem is bírom már úgy az alkoholt. :)

Egy üveg martinival indítottam. Úgy voltam vele, ez elég is lesz a kellemesen illuminált állapothoz. Talán a feléig juthattam el, amikor összeállt a “koccintsunk még egyet” motóvval szerveződő, önsegélyező leánycsapat, az EXmelótársak barátnőiből, feleségeiből. Eddig nem nagyon foglalkoztak velem – én se velük – többnyire mindig a srácokkal buliztam ilyen alkalmakkor.

Most sikerült megszívni. A csajok elsősorban a mézeseket (barack, málna pálesz) fogyasztották előszeretettel, nekem is csurrantva mindig egy pohárral. Az EXmunkatársak se hagytak cserben. Asszem MJ almapálinkát szerzett valahonnan, kedvenc EXFőnim pedig a saját wiskey-ből itatott, holott kifejezetten utálom az adott piát…

Kép és hang maradt. Meglepő módom a gyomrom is (a beltartalma is). Az arcomat izomlázasra röhögtem a sok régi felemlegetett hülyeségen és azokon az új poénokon, amit az adott szitu szült épp.

A pulcsimat és a fényképezőt ráhagytam valakire, aztán utólag beködlött, hogy Gabó vitte magával. Utóbbi tele lehet rengeteg kompromittáló fotóval, pl amin VinDiesel pucér seggel épp zuhanyozik, vagy amin PJ, Diesel, a SzexCsacsi és én vágjuk magunkat hülye pozókba a fotó kedvéért… Nah hagyjuk inkább… XD

Így történhetett, hogy másnap délután négykor tudtam magam elővakarni az ágyból és azóta már bennem van egy liter tej, meg egy serpenyőből, frissen-melegében elfogyasztott, dupla adag hagymás-kolbászos rántotta.

Asszem egy darabig megint nem fogok inni. (mondom én, aki három hét múlva elméletileg otthont ad egy házibulinak… XD )