Mostanában elég keveset postolok, ha mégis az főleg magánéleti nyavajgás (bár, az elmúlt hetekben rendeződni látszik ez a témakör). Belekattintgattam régebi bejegyzésekbe és azt találtam megállapítani, hogy régen vagy viccesebb volt az életem, vagy jobban láttam a dolgok poénos oldalát (esetleg blogközpontú-életszemléletet folytattam, amely kifejezés kb fedi azt az érdekes látásmódot, amelyben az ember folyton azt lesi, hogy mikor adódik egy jó kis story, amit este közzé tehet blogjában… XD).
Persze most az a kevés időmet, ami net- ill. gép előtt van, az benyeli a bekesrock.hu… Minap Beau megkérdezte tőlem, hogy mégis hogy van erre időm… mostmár én is elgondolkodtam ezen a kérdésen. :)
De… térjek végre a címre is rá… A havonta megrendezésre kerülő rockest-förmedvényre… Kib*szott sok meló van vele, és semmilyen téren nem jön vissza. Az anyagiakról nem is beszélve. Most legutóbb belém állt az ideg, amikor péntek délután (én épp’ a hajam szárítottam) elért a telefonhívás, miszerint a hangtechnika stornó, másikat kell keríteni… A dolog kalandosabb, telefonálgatósabb részét Z. intézte, mert én nem voltam/vagyok hajlandó efféle diplomáciai szarságokba belemenni (ő a 8-as karakter, fene vinné el :) ). Végül minden elrendeződött (kivétel a DJ-s része a dolognak, de akkor már igazán nem érdekelt…).
Született a koncertek után egy poén, amit azóta is emlegetek, és valószínűleg csak azért tartom annyira viccesnek, mert hulla fáradt voltam aznap este… Éjfél után pakoltak ki a srácok, megannyi kábel, gitárok, mikrofonok, keverőpult… A dobfelszerelés alatt, feltételezem akusztikai okokból (vagy csak mert a ‘hangyának a fapadlója iszonyú egyenetlen – ami Szilveszterkor egyik cimbora ínszallag-szakadását is eredményezte) egy vastag, mellesleg zebra csíkos szőnyeg volt leterítve. Az egyik backstage-es srác, aki utoljára hagyta el a helyiséget felkapta a porfogót és pont mellettünk sétált ki a kocsmából vele. Mire Zé tűnődve megjegyezte:
- Érdekes, mi kocsival jöttünk…
