Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?
Újrakezdtem megint a Tigris! Tigris!-t. És csak csóválni tudom a fejem. Több okból kifolyólag. Ez a könyv hihetetlen.
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?
Újrakezdtem megint a Tigris! Tigris!-t. És csak csóválni tudom a fejem. Több okból kifolyólag. Ez a könyv hihetetlen.
Divattá vált vámpíros regény írni, olvasni… Később filmet, vagy sorozatot készíteni belőle. Rányomni a főhősök képmását pólóra, hálóruhára, bögrére, illatos radírra, műanyag karóra (karórára is), naptárra, füzetborítóra… De nézzük miből válogathat hát az egyszeri olvasó (elsősorban a könyvekre koncentrálva), szigorúan jómagam véleményét tükrözve:
Bűn lenne nem ezzel kezdeni, akkora kultusz nőtt körülötte. Én mellesleg hamarébb olvastam, minthogy észrevettem volna az őrületet, ami az Alkonyat körül nőtte ki magát. Azt meg kell hagyni: annyit azért nem ér sem a könyv, sem a film. 10-es skálán erős hatos, mert kellemesen szórakoztat, leköt. Kifejezetten agyöblítő tipusú könyv. Egyszer érdemes elolvasni.
A jelige, amire a történetet komponálhatta az iró(nő?) az “Egy kicsit lopva innen, egy kisit lopva onnan…” Persze mondhatni, ha vámpírokról írsz, az eleve lekorlátozza a fantáziát, bizonyos klisséket követni kell. Alkonyatra hajaz a gondolatolvasós-téma, az odujukból előbújt vámpírok pedig Anita Blake világára emlékeztet (később erről is). A story elég nulla, de ami a legjobban bántott, hogy a főszereplő vámpír (akinek neve vala Bill!!! XD ) még véletlenül sem vámpíros. Semmilyen tekintetbe véve. Készült belőle amúgy sorozat is, megnéztem az első pár részt (video-megosztókon fent van), sok benne a szex, történet alig… 10-es skálán 4-es, de főleg azért, mert van ennél rosszabb is.
Erről már egyszer írtam. Tudni kell, hogy tizenvalahány regény (asszem kb 14) készült eddig és kifejezetten hullámzó az íróhölgy teljesítménye. A világ, amit teremtett érdekes és megannyi izgalmas lehetőséget rejt, de a regényfolyamot úgy a 6-7 rész környékén abba kellett volna hagyni. :)
Legalább Hamilton tud írni. A karakterek érdekesek, többnyire egyediek is (ha az összes eddigi vámpíros olvasmányomat áttekintem, akkor Jean-Claud áll az első helyen, mint legszimpibb – és leggecibb – vámpír-szereplő). Érdemes elkezdeni olvasni (az első rész annyira nem jött be), de időben abba kell hagyni. :) 10-es skálán simán viszi a 8-ast, persze kategóriáján belül. Jah, és asszem ebből van képregény is.
Hajajj. Ki kéne rá írni, hogy “mélyvíz, csak úszóknak”. Variál az író, hagy’ legyen benne újdonság, gondolom, a szimpla “vámpír a főhős” tipusú csavar kevés volt, hogy elvigyen a hátán egy szerelmesregényt. Mert az. Gondolom ilyesmi a Júlia, meg Romána sorozat is, csak itt vámpírok vannak, csókolom. A felvázolt világ nem túl érdekes: végy egy csapat vámpírharcost, aki védi a fajt a másik csapattól (alantasok). A vámpír egyébként itt külön faj – ezzel az újítással pedig sikerült megölni az összes hangulatát a storynak.
Külön negatív pont jár, amiért a vérivók idióta rapzenét hallgatnak. XD Szóval 10-en max 2. Mert mégse legyen már 1. :)
Jó, már a cím elég gagyi. De a történet felülmúl mindent. Hasonló szinten végzett, mint a Fekete Tőr Testvériség. Annyiban különbözik, hogy ez nem annyira csöpögős. Viszont mindent visz, hogy itt a vámpírok FÖLDÖNKÍVÜLIEK. Ezen egy darabig jót röhögtem, aztán kiderült, hogy komolyan erre épül az egész story. A karakterek – már már szokás szerint – semmilyenek. 10-ből 2, és csak picikét erősebb ez a kettes, mint az eggyel fentebb leírt regény.
Nos, egyenlőre ennyit az elmúl 1-2 két hétben átrágott könyvekből. Az olyan regényeket, amiket az első, negyedik, vagy huszadik oldal után unottan letettem, mert még a minimális szintet sem érték el, nem is említettem. :) Aki kedvet kapott a könyvekhez, hajrá, fent van mind a neten. XD (mielőtt még bárki azt hinné, hogy képes voltam ezekért elmászni a könyvtárba – a vásárlás gondolata pedig egyenesen sértő… XD ).
Minap meglestük a filmet. Moziban. Igen, kiadtam érte 690Ft-ot (délutáni adás volt, este drágább). És megérte. Aranyos film.
De…
Minap beront JB a Céghez, nyomtatja a deviza kondikat hétvégére, hogy legyen mi fölött görnyedni. Közben szélvészt játszik. Eleve ilyen a csaj, de aztán kiderül a pörgés oka.
- Hát én nem fogok tudni így tanulni hétvégén, amikor egyszerre két pasiba vagyok szerelmes! - mondja és röhög magán, jelezvén, hogy csak félig gondolja komolyan.
Az egyik a majdnempasija (folyamatban), a másikra rákérdezvén kiböki, hogy most nézték meg az Újholdat.
- Jajjj… És amikor leveszi az ingét és látszik az a két pici kis horpadás a csípőcsontja alatt… Az olyan szexi.
Biztos vágtam egy döbbent fejet. Nekem minden más eszembe jutott, csak az nem, hogy szexi a srác. Vámpírnak elmegy, nade pasinak?! Itt az említett jelenet egy része. XD
Amúgy. Úgy tűnik kezdenek megtanulni játszani a színészek, az Újholdban már valahogy odaillőbbek az alakítások. Ráadásul jobb lett, mint a könyv (aminek a 80% arról szól hogyan szenved Bella…). Igaz, kétszer is úgy jártam a film alatt, mint a Matrix sokadik részével, amikor Trinity megtalálja a Vasutas által “eldugott” Neo-t… Lassított képkockák, szélben lobogó haj, egymás felé futás… Egyszóval merő Baywatch. XD
Tízes skálán nyolcas a film, mert kifejezetten szórakoztató. De nem szabad komolyan venni. :)
Jah. És jó a zenéje. :)
Elkapkodtam én ezt a kijelentést, látom már. A picsába. XD
* utólagos módosítás 19:38kor: picsába, picsába, picsába… XD
” – Mi van, Jean-Claude, feldugtad a metafizikai öklöd a seggébe, és életnagyságú bábként használod? Mert Richard száján ilyen soha ki nem jönne.”
Ez csak az egyik kedvenc, és persze idióta idézet a könyvsorozatból, amit gondolom mindenki ismer már régóta, aki egy kicsit is kedveli a vámpír/vérfarkas storykat (és csak én vagyok lemaradva a témában, mint mindig). Szóval az Anita Blake-ről van szó Laurell K. Hamilton elképzelésében.
A legelső regénnyel még könyvtárban találkoztam, jópár éve. Nem tetszett. Hasonló eset volt, mint kívülről nyalogatni a mézesköcsögöt… nah nem mintha az összes kedvenc regényem alapvetése, hogy szex legyen benne (sőt), de ha már utalgatunk, akkor (némi téves képzettársítással) ne csak egymáson átúszó képkockákat, meg a kandallóban lobogó fahasábokat mutassuk be, mint általában a bugyuta, romantikus filmekben… Az álszentséget pedig még inkább hanyagoljuk, kérem… További ellenérzést váltott ki belőlem, hogy a főhősnő nem kissé tűnt első körben beképzelt p*csának, de ezt a regényfolyam során árnyalta valamelyest az írónő, egész pontosan az önvédelmi bunkóvá változtatva a karaktert, ami már szinte szimpatikus, és nagyon is ismerős nekem… ;)
De most a tizenXedik résznél tartok, és csak azért nem pirulgatok olvasás közben, mert alapvetően távol áll a bőrszerkezetemtől az e fajta cselekedet. Nah meg persze az is elgondolkodtató, hogy bár sok újdonságot tanulhatnék (ha akarnék ^^), de azért én is tudnék újat mutatni a témában… XD
“Csak én lehettem képes a zenre törekedve leszopni valakit.”
Egyébként hullámzó a történetvezetése a hölgynek… Most már csak azért olvasom el a még hátralévő 2-3 regényt, mert megszoktam a szereplőket és jó újra “találkozni” velük.
“… olyan ábrándosan mosolygott rám, mintha én lennék a földre szállt csoda, a vámpírangyalka, aki vámpírkarácsonykor becsenget az ajándékokkal. Mit kapnak a vámpírok karácsonyra? Vérszállítmányt? …”