Archive for the ‘KFZK (könyv, film, zene, kép)’ Category

Bosszúért Lihegve…

szombat, április 17th, 2010

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?

Újrakezdtem megint a Tigris! Tigris!-t. És csak csóválni tudom a fejem. Több okból kifolyólag. Ez a könyv hihetetlen.

0

Vámpírtörténetek

hétfő, január 25th, 2010

Divattá vált vámpíros regény írni, olvasni… Később filmet, vagy sorozatot készíteni belőle. Rányomni a főhősök képmását pólóra, hálóruhára, bögrére, illatos radírra, műanyag karóra (karórára is), naptárra, füzetborítóra… De nézzük miből válogathat hát az egyszeri olvasó (elsősorban a könyvekre koncentrálva), szigorúan jómagam véleményét tükrözve:

Twilight (és az őt követő részek):

Bűn lenne nem ezzel kezdeni, akkora kultusz nőtt körülötte. Én mellesleg hamarébb olvastam, minthogy észrevettem volna az őrületet, ami az Alkonyat körül nőtte ki magát. Azt meg kell hagyni: annyit azért nem ér sem a könyv, sem a film. 10-es skálán erős hatos, mert kellemesen szórakoztat, leköt. Kifejezetten agyöblítő tipusú könyv. Egyszer érdemes elolvasni.

Inni és Élni hagyni (True Blood sorozat első rész):

A jelige, amire a történetet komponálhatta az iró(nő?) az “Egy kicsit lopva innen, egy kisit lopva onnan…” Persze mondhatni, ha vámpírokról írsz, az eleve lekorlátozza a fantáziát, bizonyos klisséket követni kell. Alkonyatra hajaz a gondolatolvasós-téma, az odujukból előbújt vámpírok pedig Anita Blake világára emlékeztet (később erről is). A story elég nulla, de ami a legjobban bántott, hogy a főszereplő vámpír (akinek neve vala Bill!!! XD ) még véletlenül sem vámpíros. Semmilyen tekintetbe véve. Készült belőle amúgy sorozat is, megnéztem az első pár részt (video-megosztókon fent van), sok benne a szex, történet alig… 10-es skálán 4-es, de főleg azért, mert van ennél rosszabb is.

Anita Blake sorozat (Hamilton)

Erről már egyszer írtam. Tudni kell, hogy tizenvalahány regény (asszem kb 14) készült eddig és kifejezetten hullámzó az íróhölgy teljesítménye. A világ, amit teremtett érdekes és megannyi izgalmas lehetőséget rejt, de a regényfolyamot úgy a 6-7 rész környékén abba kellett volna hagyni. :)

Legalább Hamilton tud írni. A karakterek érdekesek, többnyire egyediek is (ha az összes eddigi vámpíros olvasmányomat áttekintem, akkor Jean-Claud áll az első helyen, mint legszimpibb – és leggecibb – vámpír-szereplő). Érdemes elkezdeni olvasni (az első rész annyira nem jött be), de időben abba kell hagyni. :) 10-es skálán simán viszi a 8-ast, persze kategóriáján belül. Jah, és asszem ebből van képregény is.

Fekete Tőr Testvériség

Hajajj. Ki kéne rá írni, hogy “mélyvíz, csak úszóknak”. Variál az író, hagy’ legyen benne újdonság, gondolom, a szimpla  “vámpír a főhős” tipusú csavar kevés volt, hogy elvigyen a hátán egy szerelmesregényt. Mert az. Gondolom ilyesmi a Júlia, meg Romána sorozat is, csak itt vámpírok vannak, csókolom. A felvázolt világ nem túl érdekes: végy egy csapat vámpírharcost, aki védi a fajt a másik csapattól (alantasok). A vámpír egyébként itt külön faj – ezzel az újítással pedig sikerült megölni az összes hangulatát a storynak.

Külön negatív pont jár, amiért a vérivók idióta rapzenét hallgatnak. XD Szóval 10-en max 2. Mert mégse legyen már 1. :)

A vámpír csókja (Lara Adrian)

Jó, már a cím elég gagyi. De a történet felülmúl mindent. Hasonló szinten végzett, mint a Fekete Tőr Testvériség. Annyiban különbözik, hogy ez nem annyira csöpögős. Viszont mindent visz, hogy itt a vámpírok FÖLDÖNKÍVÜLIEK. Ezen egy darabig jót röhögtem, aztán kiderült, hogy komolyan erre épül az egész story. A karakterek – már már szokás szerint – semmilyenek. 10-ből 2, és csak picikét erősebb ez a kettes, mint az eggyel fentebb leírt regény.

Nos, egyenlőre ennyit az elmúl 1-2 két hétben átrágott könyvekből. Az olyan regényeket, amiket az első, negyedik, vagy huszadik oldal után unottan letettem, mert még a minimális szintet sem érték el, nem is említettem. :) Aki kedvet kapott a könyvekhez, hajrá, fent van mind a neten. XD (mielőtt még bárki azt hinné, hogy képes voltam ezekért elmászni a könyvtárba – a vásárlás gondolata pedig egyenesen sértő… XD ).

4

Alkonyat – Újhold

kedd, december 1st, 2009

Minap meglestük a filmet. Moziban. Igen, kiadtam érte 690Ft-ot (délutáni adás volt, este drágább). És megérte. Aranyos film.

De…

Minap beront JB a Céghez, nyomtatja a deviza kondikat hétvégére, hogy legyen mi fölött görnyedni. Közben szélvészt játszik. Eleve ilyen a csaj, de aztán kiderül a pörgés oka.

- Hát én nem fogok tudni így tanulni hétvégén, amikor egyszerre két pasiba vagyok szerelmes! - mondja és röhög magán, jelezvén, hogy csak félig gondolja komolyan.

Az egyik a majdnempasija (folyamatban), a másikra rákérdezvén kiböki, hogy most nézték meg az Újholdat.

- Jajjj… És amikor leveszi az ingét és látszik az a két pici kis horpadás a csípőcsontja alatt… Az olyan szexi.

Biztos vágtam egy döbbent fejet. Nekem minden más eszembe jutott, csak az nem, hogy szexi a srác. Vámpírnak elmegy, nade pasinak?! Itt az említett jelenet egy része. XD

Amúgy. Úgy tűnik kezdenek megtanulni játszani a színészek, az Újholdban már valahogy odaillőbbek az alakítások. Ráadásul jobb lett, mint a könyv (aminek a 80% arról szól hogyan szenved Bella…). Igaz, kétszer is úgy jártam a film alatt, mint a Matrix sokadik részével, amikor Trinity megtalálja a Vasutas által “eldugott” Neo-t… Lassított képkockák, szélben lobogó haj, egymás felé futás… Egyszóval merő Baywatch. XD

Tízes skálán nyolcas a film, mert kifejezetten szórakoztató. De nem szabad komolyan venni. :)

Jah. És jó a zenéje. :)

0

Elkapkodtam

kedd, október 6th, 2009

Elkapkodtam én ezt a kijelentést, látom már.  A picsába. XD

* utólagos módosítás 19:38kor: picsába, picsába, picsába… XD

0

Vámpírhóhér meg pornóregény… XD

csütörtök, augusztus 6th, 2009

” – Mi van, Jean-Claude, feldugtad a metafizikai öklöd a seggébe, és életnagyságú bábként használod? Mert Richard száján ilyen soha ki nem jönne.”

Ez csak az egyik kedvenc, és persze idióta idézet a könyvsorozatból, amit gondolom mindenki ismer már régóta, aki egy kicsit is kedveli a vámpír/vérfarkas storykat (és csak én vagyok lemaradva a témában, mint mindig). Szóval az Anita Blake-ről van szó Laurell K. Hamilton elképzelésében.

A legelső regénnyel még könyvtárban találkoztam, jópár éve. Nem tetszett. Hasonló eset volt, mint kívülről nyalogatni a mézesköcsögöt… nah nem mintha az összes kedvenc regényem alapvetése, hogy szex legyen benne (sőt), de ha már utalgatunk, akkor (némi téves képzettársítással) ne csak egymáson átúszó képkockákat, meg a kandallóban lobogó fahasábokat mutassuk be, mint általában a bugyuta, romantikus filmekben… Az álszentséget pedig még inkább hanyagoljuk, kérem… További ellenérzést váltott ki belőlem, hogy a főhősnő nem kissé tűnt első körben beképzelt p*csának, de ezt a regényfolyam során  árnyalta valamelyest az írónő, egész pontosan az önvédelmi bunkóvá változtatva a karaktert, ami már szinte szimpatikus, és nagyon is ismerős nekem… ;)

De most a tizenXedik résznél tartok, és csak azért nem pirulgatok olvasás közben, mert alapvetően távol áll a bőrszerkezetemtől az e fajta cselekedet. Nah meg persze az is elgondolkodtató, hogy bár sok újdonságot tanulhatnék (ha akarnék ^^), de azért én is tudnék újat mutatni a témában… XD

“Csak én lehettem képes a zenre törekedve leszopni valakit.”

Egyébként hullámzó a történetvezetése a hölgynek… Most már csak azért olvasom el a még hátralévő 2-3 regényt, mert megszoktam a szereplőket és jó újra “találkozni” velük.

“… olyan ábrándosan mosolygott rám, mintha én lennék a földre szállt csoda, a vámpírangyalka, aki vámpírkarácsonykor becsenget az ajándékokkal. Mit kapnak a vámpírok karácsonyra? Vérszállítmányt? …”

0