Nemrég kissé megmásítottam a nevem az iwiw-en. Túl sokan használják netes telefonkönyvnek a cuccot. Uccu neki, rá is kerestem… az eredmény szerencsére 0 találat volt. Kissé módosítgatva a dolgot még megismételtem néhányszor, mire legnagyobb megdöbbenésemre idősbik nővéremre akadtam. Egy darabig néztem… másfél éve fent van az iwiw-en. Elgondolkodtam, bejelöljem-e. Mivel túl bizarrnak tűnt az ötlet, inkább rákerestem másik tesómra… és igen, ő is fent volt.

A poén az az, hogy ők sem jelölték be még egymást…

Szép kis család. XD

Nah, ugye két részletben szálltuk meg idén a kettős-köröst sátrainkkal. Az idei különlegessége GátVader, a gátőr volt. A lehető leglogikátlanabb módon zárta le (nyitotta ki? ááá, azt nem) a sorompókat… Kilómétereket kerültünk a kocsival, mások a híd alatt surrogtak be a területre (ott, ahol jobbára már csak víz folyik… XD ). Veszekedtünk is vele néhány kört, a miértekre a válasza az volt, hogy “a kocsik ne poroljanak rá a strandolókra“… Egyébként tábla tiltja a behajtást, plusz a stégeknél tilos a fürdőzés, de hát a fickó (valahol 50 és a halál között, feltűnően alkoholista fejjel) egy új érvet talált ki… Kénytelenek voltunk huligánkodni kicsit a bejutás érdekében, de az értelmetlen szabályok engem mindig is bőszítettek… Hidegvágó nem volt, megoldottuk máshogy. ^^  Nem lett volna amúgy olyan fontos, gyalogolhattunk is volna. A gond az, hogy mi A.-val a kocsiban aludtunk, mivel a sátor felmondta időközben a szolgálatot…

EgyikGabi kétszer is sikeresen a folyópartig itta magát. A püré előtt persze főttkukoricát evett, örülhettek a halak. Kineveztük a jövőben elkészülő zombis filmek szinkronhangjának. Atka megtanult úszni a jóvoltomból. Én fogadalmat tettem, hogy nem szekálom halálra Megyit (felsőbb nyomás hatására, természetesen), valamint leszoktatóra fogtak, ami a piromániámat illeti. Esténként tüzet robbantottunk némi benzin segítségével, még gombafelhő is volt, majd idióta játékokat játszottunk, mint például mesterségem-címerét:

- Nah jó, Ká Ypszilon… - mondja Attila, majd mély levegőt vesz a mutogatáshoz, mire rávágom:

- Király.

Később ugyanígy járt az eF Ő-vel (fűtő) és még néhány más próbálkozásával is. De a kedvenc Megyi és EgyikGabi esete volt:

- O eS. – mondta EgyikGabi, majd mintha valami toll, vagy ecset lenne a kezében, turkálni kezdett, avagy hangversenyt vezényelt le…

- Orvos. – mondta Megyi, EgyikGabi bólintására pedig felháborodottan még hozzátette: – Dáhát miez, mit csinálsz már…? Ez orvos…?!

Röhögésben törtünk ki, hiszen pont ő találta ki… ^^

A srácok csatahajót eszkábáltak össze fadarabokból, madzagokból, papírzacskóból, nejlonból… (lásd: itt és itt). Én kifaragtam  Sir Francis Retek kapitányt (igen, fehér, jégcsap retekből), falábbal, fél szemmel, csákóval a fején. Zsúzliztunk csapágygolyókkal, ettünk halászlevet, saját magunk által fogott halból (valamint gulyás levest, otthonról hozott húsból). Nah meg ittunk, ittunk és ittunk… :)