PJ szokta mondogatni, hogy neki ovodában nem volt jele, csak IP-címe és névsorolvasáskor megpingelték… Hát ma én is megkaptam a magamét. :)
Ange: – De miért nem jó neked a totalcommander? Egyik ablakból áthúzod a másikba, ehelyett az intézőben kattintgatsz, kijelölés-másolás… ezer év.
Atka: – Mert én így szoktam meg. Tudom, hogy te már régóta gépezel, vágod a számtechet, gyerekkorodban biztos winchester volt a csörgőd… De nekem így egyszerűbb.
*Ange szakad*
… valamit. Nemtom mi a sz*r ez, nincs lázam, de erős izomfájdalommal és torokfájásal jár. Rákerestem google-n a tüneteimre és a legtöbb találat a HIV vírust hozta elő.
Hát a google-nak bizony a kurva anyját. XD
Atka: dávid szeretné ha ezt beraknád majd: http://www.youtube.com/watch?v=j4XVbfDb-NI
Ange: letöltöm elviszem de egyáltalán nem biztos hogy bekerül… nem tom.
Atka: nem kell letölteni, majd viszem én
Ange: ha berakom és leül mindenki én dávidod agyonverem egy szívalakú szeneslapáttal
Atka: dávidot majd rendezem :)
Ange: figy
Ange: berakjuk dávid zenéjét hajnalban 6kor amikor majd pakoljuk el a cuccokat
Ange: :D
Atka: és bejön 30 ember a semmiből pogózni
Ange: asszem akkor felmondok
Ange: :D
Atka: :D
Zé: – Hol vagy?
Ange: – Melegszik a kocsi, 20 perc és ott vagyok a karszallagokkal… Mi a helyzet?
Zé: – Hát… Már van itt 4 Gót, meg 6 Kopasz.
Ange: – Te figyu… Ez biztos Gót buli lesz? nem Kopaszbuli?
Zé: – Kezd nekem is gyanus lenni.
Nah kérem. Gót buliban voltam. Még a próbán (én vittem a fénytech-et) megkaptam az arcomba egy kapcsolódó beszélgetés során, hogy ez nem Rock ( körülmények lényegtelennek, nem mintha ezt állítottam volna… mindegy). Egyébként három srác volt, hosszú hajjal, bakancsban, feketébe öltözve, lánccal az oldalukon, némelyiknek a körme feketére lakkozva.
Felgyúlt bennem a kiváncsiság (elvégre eddig úgy öltöztek és néztek ki, mint a rockerek egy bizonyos része), hogy valyon mitől Gót, a Gót.
A bulin megvilágosodtam. Amúgy az alatt a 6 óra alatt amíg ott tartózkodtam, öt számot ismertem fel. Ezek: Nightwish, Prodigy, M.Manson, RobZombie, és az ötödikre nem emlékszem. :) (jaaa, deee: Bonanza volt) A többi az jóadagnyi, tömény industrial volt. Legalábbis én ezt ismertem fel benne.
DE. Hogy mitől Gót, a Gót. A lányok nagyon avantgardosak voltak ám, főleg fűzőben, vagy azt imitáló ruhákban. A fiúk… most jött ki rajtuk, hogy mitől különbözik az öltözködésük a rockkerekétől. Ki volt festve a szemük, többnyire feketére. Némelyik a Hollóra emlékeztetett, de volt mindenféle kacskaringós minta… ami az idő múlásával szép patakokban olvadt széjjel arcukon.
Zé: – Hallod, ezek nem Vizi Gótok.
Ange: – Miért is?
Zé: – Mert a szemfestékük leázna.
Ange: – Aha… Akkor biztos Hegyi Gótok.
Tippeket várok a témában. Régen Bat!-ot használtam. Jó volt. Csak sajna az fizetős.
A Thunderbird a mai napon már ötödjére borít ki, bárki bármit mond, ez akkor is egy nagy rakat… Nah hagyjuk.
Jelenleg csak 5 mailcímem van, amit ténylegesen is használok… Kell egy levelezőrendszer. Muszály. Tippeket kommentben. Köszi.
Ööö… Nem tom hol veszítettem el a fonalat, de az utóbbi… hét? neeem… három, négy nap… vagyis… az utóbbi 48 óra… Jesszus.
Szombaton, amikor bulifotózni szoktam betett a cégem éjszakás műszakba. Egyébként szombaton jubiláltam. Ez az első munkahelyem, ahol kibírtam egy évig. Igaz, hogy fél év után átmenekültem 4órás munkarendbe, szóval mégiscsak kibírhatatlan a meló. Mert az milyen már, hogy fél ötkor arra riadsz, hogy egy f*szfej a kivonatán felfedezett pontprogram jóváírását nem tartja százalékosan megfelelőnek, már ami az akciót illeti. Nah, ennek adjál kómás fejjel érthető magarázatot (adtam, vazze – legalábbis nem hívott vissza). Aznap éjjel amúgy megnéztem a hívások között a Beépített Szépséget, a Ponyvaregényt, meg az Angyalok Háborúját… :)
Vasárnap reggel nyolckor beestem az ágyba, a kib*szott hideg lakásban (plusz 11 fok uralkodott), de a lelkierőm csupán arra terjedt, hogy felvegyem a pizsamának használt pulcsimat, nemhogy maniális hőtermelésbe kezdjek, ami a begyújtás fogalmát takarja.
11:30-kor szólitott a mobil. Nah jah. Bő 3 óra alvás után találkám volt. 13-kor NagyZ felhív, a hangja kómás (ez mi a francot csinált éjjel?! mert én legalább dolgoztam…). Előadja, hogy fáj a feje és most ébredt és mindjárt ott lesz… Lehet, csak én véltem kiérezni a hangjából a “légyszi mond azt, hogy mégsem megyünk sehová”-feelinget… A biztonság kedvéért, nem mondtam, még komolyan vette volna.
13:20-kor koccantunk. Berényben felvettük még Zolikát, meg a barátnőjét. Előbbit segítségképpen, utóbbit meg, hogy elfuvarozzuk Bp-re.
Szolnok környékén jártunk, Zolika aludt, barátnő csendben hátul, én humanoid GPS-t játszottam (nagy átéléssel, mert később, amikor idegen vidékeken járkáltunk, pl Gödöllő környékén, kétségbeesetetten benyögtem néhányszor, hogy “Újratervezés”… de ezt később részletezem)…, amikor NagyZ elkezdte fejtegetni, hogy nem szeret Pesten kocsikázni, mert mindenki olyan szarul vezet, mint ő maga. Mire a barátnő megszólalt hátul:
- Pesten veszitek át a fénytechnikát?
- Nem, Pestre végülis csak téged viszünk.
Csönd.
- De nekem nem kell Pestre mennem.
Összenéztünk. Majd mindannyian az alvó Zolikára, akitől az infó származott.
- Bocs, de mi úgy tudtuk, hogy neked Pestre kell…
- Gödöllőre. Mindegy hol tesztek ki, csak valami vonatállomás legyen, ahonnan eljutok majd. Nem kell Pestig felmenni…
Első célállomás végül Albertirsa volt. Az exlakhelyem. Nem véletlen, hogy NagyZ-t, meg a másik kopasz cimbijét kértem meg erre az útra. Behajtósat játszottunk az albérletnek kiadott lakásban.
Lakó sehol. Szomszéd se látta már egy ideje. Jó, akkor megyünk a lányához. Adott címen (nanáhogy!) nemlakik. De kapunk telszámot és új címet.
Ott sincs. De ott is kapunk címet. Megyünk tovább… Végre megtaláljuk a csajt. Persze hazudik mint a vízfolyás. Átadjuk az ultimátum-üzenetet. Megyünk tovább Monorra, a fénytech-ért, meg KAJÁLNI, mielőtt éhenhalnánk.
- Hé, Z, hogyha nem bírod, szólj és átveszem a volánt. – mondom közben bizonytalanul, mert elég régen nem vezettem már váltós kocsit… kb, amióta megkaptam a jogsit. XD
- Oké, de még bírom. Majd szólok, ha kidőlök. Bár az a néhány unikornis kezd zavaró lenni, de általában félreugranak…
Monoron a vaterás srác csak nézett, amikor a parkolóban meglátta a két kopaszt, a kiscsajt, meg a vöröshajú szimatszatyros magamat. Gyorsan elhúzott a BMW-vel, és jól tette, mert fontolgattuk, hogy valamelyikünk beugrik és elhajt vele… Később a Pizzériában közölték, amikor hosszas dicséretek után megkérdeztük, hogy hová szállítanak ki, hogy Békéscsaba nem tartozik a hatósugarukba… Ha arra jártok, menjetek el a HalloPizzériába. Fincsi és Pest megyéhez mérten olcsó.
A barátnőt később mégiscsak elvittük Gödöllőig. Akkor már sok volt az Unikornis, de Z kitartott. Rákérdeztem a sellőkre és szomorúan bevallotta, hogy azok is akadnak… Visszafelé elmentünk Vecsés felé. Én többször is megjegyeztem, hogy csak Irsáig van térkép a fejemben. A “Vác” feliratú táblánál kétségbeesetten a másik irányba navigáltunk. Kalandos volt, nah.
- Lehet, hogy elő kellene venni a csomagtartóból a GPS-t. – mondta Z, de szerencséjére csak vicceskedett.
Este kilenckor a monori tescoban ácsingáltunk. Volt kislakat, meg nagylakat. Lakó nem válaszolt az ultimátumra, behatolni készültünk jogos tulajdonomat képező objektumba.
- Kezitcsókolóm, tescogazdaságos pajszer van?
- Meg TG-s tolvajkulcs?
Hagytuk a francba az egészet. Visszabumliztunk a házhoz (már 10 órára járt). Aztán kiderült, hogy az ajtó nyitható. Erőszak nélkül. Megtörtént a házfoglalás, és még egy-két egyéb törvénybe egy icipicit beleütköző dolog, de a felháborodásom jogos volt.
- Elgondolkodtató – kezdte Zolika, amikor végre hazaindultunk – hogy elhalasszuk e a plakátolást.
Ekkor már NagyZ hisztérikusan röhögött. Én átvettem a volánt, de mivel a lábam alatt a kocsi (bocs, “Évike”) nem váltott át gázüzembe, így 30km után Z megint vezető pozícióba került.
Kib*szott hideg volt. Éjfélre értünk vissza megyébe. Kikavartuk a taknyot és dideregve nekiláttunk a plakátolásnak. Sokáig tartott.
Fél hat volt mire hazaértem és közel hat, mire vízszintbe tettem magam. A történet fele kiesett. Amikor felkeltem, délután kettőkor, rá kellett jönnöm, hogy mehetek is melózni. És az ember azt hiszi, hogy négyórás meló mellett, majd nem tud mit kezdeni a rengeteg szabadidejével… Bah.
