Divattá vált vámpíros regény írni, olvasni… Később filmet, vagy sorozatot készíteni belőle. Rányomni a főhősök képmását pólóra, hálóruhára, bögrére, illatos radírra, műanyag karóra (karórára is), naptárra, füzetborítóra… De nézzük miből válogathat hát az egyszeri olvasó (elsősorban a könyvekre koncentrálva), szigorúan jómagam véleményét tükrözve:

Twilight (és az őt követő részek):

Bűn lenne nem ezzel kezdeni, akkora kultusz nőtt körülötte. Én mellesleg hamarébb olvastam, minthogy észrevettem volna az őrületet, ami az Alkonyat körül nőtte ki magát. Azt meg kell hagyni: annyit azért nem ér sem a könyv, sem a film. 10-es skálán erős hatos, mert kellemesen szórakoztat, leköt. Kifejezetten agyöblítő tipusú könyv. Egyszer érdemes elolvasni.

Inni és Élni hagyni (True Blood sorozat első rész):

A jelige, amire a történetet komponálhatta az iró(nő?) az “Egy kicsit lopva innen, egy kisit lopva onnan…” Persze mondhatni, ha vámpírokról írsz, az eleve lekorlátozza a fantáziát, bizonyos klisséket követni kell. Alkonyatra hajaz a gondolatolvasós-téma, az odujukból előbújt vámpírok pedig Anita Blake világára emlékeztet (később erről is). A story elég nulla, de ami a legjobban bántott, hogy a főszereplő vámpír (akinek neve vala Bill!!! XD ) még véletlenül sem vámpíros. Semmilyen tekintetbe véve. Készült belőle amúgy sorozat is, megnéztem az első pár részt (video-megosztókon fent van), sok benne a szex, történet alig… 10-es skálán 4-es, de főleg azért, mert van ennél rosszabb is.

Anita Blake sorozat (Hamilton)

Erről már egyszer írtam. Tudni kell, hogy tizenvalahány regény (asszem kb 14) készült eddig és kifejezetten hullámzó az íróhölgy teljesítménye. A világ, amit teremtett érdekes és megannyi izgalmas lehetőséget rejt, de a regényfolyamot úgy a 6-7 rész környékén abba kellett volna hagyni. :)

Legalább Hamilton tud írni. A karakterek érdekesek, többnyire egyediek is (ha az összes eddigi vámpíros olvasmányomat áttekintem, akkor Jean-Claud áll az első helyen, mint legszimpibb – és leggecibb – vámpír-szereplő). Érdemes elkezdeni olvasni (az első rész annyira nem jött be), de időben abba kell hagyni. :) 10-es skálán simán viszi a 8-ast, persze kategóriáján belül. Jah, és asszem ebből van képregény is.

Fekete Tőr Testvériség

Hajajj. Ki kéne rá írni, hogy “mélyvíz, csak úszóknak”. Variál az író, hagy’ legyen benne újdonság, gondolom, a szimpla  “vámpír a főhős” tipusú csavar kevés volt, hogy elvigyen a hátán egy szerelmesregényt. Mert az. Gondolom ilyesmi a Júlia, meg Romána sorozat is, csak itt vámpírok vannak, csókolom. A felvázolt világ nem túl érdekes: végy egy csapat vámpírharcost, aki védi a fajt a másik csapattól (alantasok). A vámpír egyébként itt külön faj – ezzel az újítással pedig sikerült megölni az összes hangulatát a storynak.

Külön negatív pont jár, amiért a vérivók idióta rapzenét hallgatnak. XD Szóval 10-en max 2. Mert mégse legyen már 1. :)

A vámpír csókja (Lara Adrian)

Jó, már a cím elég gagyi. De a történet felülmúl mindent. Hasonló szinten végzett, mint a Fekete Tőr Testvériség. Annyiban különbözik, hogy ez nem annyira csöpögős. Viszont mindent visz, hogy itt a vámpírok FÖLDÖNKÍVÜLIEK. Ezen egy darabig jót röhögtem, aztán kiderült, hogy komolyan erre épül az egész story. A karakterek – már már szokás szerint – semmilyenek. 10-ből 2, és csak picikét erősebb ez a kettes, mint az eggyel fentebb leírt regény.

Nos, egyenlőre ennyit az elmúl 1-2 két hétben átrágott könyvekből. Az olyan regényeket, amiket az első, negyedik, vagy huszadik oldal után unottan letettem, mert még a minimális szintet sem érték el, nem is említettem. :) Aki kedvet kapott a könyvekhez, hajrá, fent van mind a neten. XD (mielőtt még bárki azt hinné, hogy képes voltam ezekért elmászni a könyvtárba – a vásárlás gondolata pedig egyenesen sértő… XD ).

This entry was posted on hétfő, január 25th, 2010 at 21:09 and is filed under KFZK (könyv, film, zene, kép). You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.