Asszem, ez már az a fázis, amikor kezdek jobban lenni. Zé-nek pl már bőgés nélkül meséltem el, hogy mi történt.
Nagy szavak, de érdemes lenne fölülértékelnem, vajon ez volt-e a legnagyobb csalódásom eddig… Mármint, hogy csalódtam magamban. Hogy megint képes voltam ennyire félreismerni valakit.
Visszhang a fülben ismerőseim véleménye, hisz mind egybecseng. Ők el tudják fogadni, amit én nem.
Utólag is hozzáfűzném ehhez a posthoz a nemrég belinkkelt videót. Passzol… :S
