Életemben harmadjára. Rá kell jönnöm végre, hogy bánatra nekem nem orvosság az alkohol. Nem beszélve, hogy még józanul sincs hangom, most meg kiderült, hogy részegen képes vagyok beállni karaokézni… Jójó, az is igaz, hogy nem számítottam rá, hogy lesz Nine Inch Nails-ük… XD
Az is lehet, hogy nem éhgyomorra kellett volna inni, bár Hajne esküszik rá – igaz, még csóró “kis”korából.
Külön “szép” jelenet volt, amikor először csak poénból karoltunk egymásba PG-vel és Zé-vel, aztán már tényleg támogattak, miközben megeresztettem még egy-két könnycseppet is és azt szipogtam, hogy “ha most megkérdeznétek miért bőgök, nem tudnék rá válaszolni…”
Arra meg még véletlenül sem vagyok büszke, hogy miután Zé-nél sikerült kétszer is belekiabálni a kagylóba, harmadjára a részemre kiállított kislavórt vettem igénybe. Lehet, hogy igazi tartalom már nem jött ki, de hogy aztán két perccel később bealudtam és Zé takarított utánnam, nah az… :S
Zé: Azért este aranyos volt, ahogy meséltél az Avatarról.
Ange: Miért?
Zé: Ülsz ott az ágyam közepén, teljes apátiába süllyedve, mondom kérdezek már valamit… Erre felkapod a fejed és elkezded mesélni a filmet, szinte lelkesen…
Ange: Te tényleg nem láttad amúgy?
Zé: Nem, viszont már olvastam róla a neten. Valamivel el kellett terelni a gondolataidat
*Ange mosolyogva hümmög*
